Harry Potter
A Harry Potter hét kötetből álló, fantasy műfajú regénysorozat. Szerzője J. K. Rowling. A sorozat főhőse egy kamasz varázsló, Harry Potter, és az ő barátai, Ron Weasley és Hermione Granger, akik a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulói. A történet arról szól, miként próbálja meg Harry legyőzni a gonosz varázslót, Voldemort Nagyurat, aki megölte Harry szüleit és megpróbálja meghódítani a varázslóvilágot, s leigázni a varázstalan embereket, a muglikat. A könyv-sorozatból számos film, videojáték és más termék is készült.
A sorozat első kötete 1997-ben jelent meg Harry Potter és a bölcsek köve címen, ami után óriási világsiker lett a többi kötet is.[1] Az utolsó könyvet 2008 júniusában adták ki, azóta több, mint 400 millió példányt adtak el a sorozatból, összesen 67 nyelven.[2][3] Az utolsó négy kötet egymás után állította fel a „leggyorsabban eladott könyvek” rekordját a történelemben.
A könyvek angol nyelvű változatait az Egyesült Királyságban a Bloomsbury, az Egyesült Államokban a Scholastic, Ausztráliában az Allen & Unwin, Kanadában pedig a Raincoast kiadó adta ki. Az első hat részt a Warner Bros. filmesítette meg, az utolsó, a Harry Potter és a Félvér Herceg 2009. július 15-én került a mozikba.[4] A Harry Potter-sorozathoz kapcsolódóan rengeteg terméket készítettek, így összesen 15 milliárd fontnyi értéke van a Harry Potter márkanévnek.[5] A hetedik könyv két filmre lesz lebontva, hat hónapnyi eltéréssel a megjelenésük között. Harry Potter és a bölcsek köve Harry Potter a 11. születésnapján megtudja, hogy varázsló, és felvételt nyert a Roxfortba. Az iskolában fokozatosan megismeri a számára teljesen új varázsvilágot, és szert tesz két jó barátra, Ronald Weasleyre és Hermione Grangerre. Megtanul kviddicsezni, így az elmúlt száz év legfiatalabb fogója lesz belőle. A tanév során kiderül, hogy Voldemort nagyúr, aki tíz éve minden hatalmát elvesztette, megpróbálja megszerezni a bölcsek kövét, hogy így újra testet ölthessen, és visszatérhessen a hatalomba. Év végén ezt meg is akadályozzák.
Harry Potter és a Titkok Kamrája Harry második tanévében szörnyű merényletek zajlanak a Roxfortban. Kiderül, hogy újra kinyílt a legendás Titkok Kamrája, és az ott lakó szörnyeteg fenyegeti a diákokat. Harry egy különös, ötvenéves napló segítségével megismerkedik Tom Denemmel, akiről utóbb kiderül, hogy nem más, mint a hajdani Voldemort, tizenhat éves korában. Harry megküzd a múltbeli Voldemorttal, és legyőzi a szörnyeteget.
Harry Potter és az azkabani fogoly Harry megtudja, hogy Sirius Black, egy körözött tömeggyilkos megszökött Azkabanból, a varázslók börtönéből. Black ellen az egész varázsvilágban körözés zajlik, mert köztudott, hogy meg akarja ölni Harryt, mint ahogy az is, hogy annak idején ő árulta el Harry szüleit Voldemortnak. Végül Harry és barátai számára kiderül, hogy nem Sirius Black – aki egyébként Harry keresztapja – a bűnös, hanem egy Peter Pettigrew nevű varázsló, aki patkány képében évek óta Ron háziállata. Harryék megmentik Siriust az elfogatástól, Pettigrew azonban megszökik. Harry ebben a részben nem találkozik Voldemorttal, megismerkedik azonban a dementorokkal, a földkerekség legocsmányabb élőlényeivel, és megtanul védekezni ellenük.
Harry Potter és a Tűz Serlege A Roxfortban megrendezik a Trimágus Tusát, amelyen három varázslóiskola bajnokai mérik össze tudásukat. A szabályok szerint csak nagykorú (vagyis 17. életévüket betöltött) varázslók indulhatnak a versenyen, azonban valaki titokzatos módon benevezi Harryt is, így ő lesz a negyedik bajnok. Harry rengeteget tanul az év során, hogy helytálljon a kemény próbák során. A harmadik – utolsó – próba csapdának bizonyul: Harry és roxfortos bajnoktársa, Cedric Diggory egy temetőbe kerülnek, ahol Voldemort és Peter Pettigrew várják őket. Cedricet meggyilkolják, Voldemort pedig, bonyolult feketemágiát alkalmazva, amelynek során felhasználja Harry vérét is, újra testet ölt. Harry megmenekül, és a Roxfortban beszámol Voldemort visszatéréséről. Dumbledore feltétel nélkül hisz neki, azonban Cornelius Caramel, a mágiaügyi miniszter, hatalmát féltve inkább ragaszkodik a társadalom biztonságának látszatához, és önmagát is meggyőzi, hogy Harry hazudik.
„ |
Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött… azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt… A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik… Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli…[6] |
” |
|
A hatalmát visszanyert Voldemort nem lép színre nyíltan, a Mágiaügyi Minisztérium pedig lejárató kampányt folytat Harry és Dumbledore ellen. A miniszter a Roxfortba küldi tanárnak, majd főinspektornak a szadista hajlamú boszorkányt, Dolores Umbridge-et, aki noha elvileg sötét varázslatok kivédését tanít, valójában megakadályozza, hogy a gyerekek gyakorlati önvédelmet tanuljanak, mert Caramel attól fél, hogy Dumbledore megtámadja a minisztériumot. Harry és társai ezért Dumbledore Serege néven titkos önvédelmi szakkört szerveznek. Harrynek mindeközben visszatérő álma van egy sötét folyosóról, míg végül kiderül, hogy – a hajdani, meghiúsult gyilkos átok következtében – Voldemorttal kölcsönösen belelátnak egymás fejébe. Amikor Voldemort erről tudomást szerez, csapdába csalja Harryt, és a kaland – amelynek végeztével a minisztérium is kénytelen elismerni, hogy a Sötét Nagyúr visszatért – Sirius Black életébe kerül. Harry megtudja, hogy Voldemort hajdan egy jóslat miatt tört az életére, mert úgy vélte, Harry az egyetlen, aki elpusztíthatja őt. Harry kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy a sors akarata szerint végül vagy ő fogja megölni Voldemortot, vagy Voldemort őt.
Harry Potter és a Félvér Herceg
Dumbledore közli Harryvel, hogy ebben az évben különórákat szeretne tartani neki. Az órák során régi emlékekbe tekintenek be, és Harry képet alkot Voldemort múltjáról. Megtudja, hogy a Sötét Nagyúr hétfelé szakította lelkét: hat horcruxot készített, hogy így nyerje el a halhatatlanságot. Voldemort tehát mindaddig elpusztíthatatlan, amíg az összes horcruxát meg nem semmisítették. Harry eközben – aki a titokzatos „Félvér Herceg” régi tankönyvének segítségével zseniális bájitalfőzővé válik – gyanakodni kezd, hogy Draco Malfoy valójában halálfaló, és Piton segít neki titkos célja elérésében. Dumbledore ismételten leszögezi, hogy feltétel nélkül megbízik Pitonban. Végül kiderül, hogy Malfoy terve – Voldemort parancsára – Dumbledore megölése volt. Malfoy azonban képtelen elkövetni a gyilkosságot, így Piton – számos halálfaló, valamint a láthatatlanul jelen levő Harry szeme láttára – a gyilkos átokkal megöli Dumbledore-t. A gyilkosságot követő csatában Harry számára kiderül, hogy valójában Piton a Félvér Herceg. Harry elhatározza, hogy utolsó évére nem tér vissza a Roxfortba, hanem teljesíti a Dumbledore-tól ráhagyott küldetést: felkutatja és elpusztítja a horcruxokat, és ha sikerül, bosszút áll Pitonon is.
A Halál ereklyéinek szimbóluma
Harry, Ron és Hermione izgalmas és megrendítő kalandok során jutnak a horcruxok nyomára. Az események egy csatában végződnek, amelyre a Roxfortban kerül sor. Harry a Voldemort által meggyilkolt Piton emlékeiben elmerülve megtudja, hogy Piton kezdettől fogva mély érzelmeket táplált édesanyja, Lily Evans iránt. Kiderül számára az is, hogy Piton Dumbledore kérésére végzett az igazgatóval, aki egy mágikus baleset (az egyik horcrux elpusztítása) miatt már amúgy is a halálán volt. Az is kiderül, hogy valójában ő, Harry is egy horcrux, amelyet Voldemort tudtán és akaratán kívül készített: amikor annak idején visszaszállt Voldemortra a gyilkos átok, a Sötét Nagyúr amúgy is szakadozott lelkéből lehasadt egy rész, és hozzákapcsolódott a szobában lévő egyetlen élőlény – Harry – lelkéhez. Így Voldemort mindaddig elpusztíthatatlan, amíg Harry életben van. Harry úgy dönt, hogy önként életét adja barátaiért, és védekezés nélkül áll Voldemort elé. Ezzel az elhatározásával méltó tulajdonosa lesz három mágikus tárgynak, a Halál ereklyéinek, s a legenda úgy szól, hogy aki az ereklyéket egyesíti, az a halál urává válik. Voldemort ismételten kimondja Harryre a gyilkos átkot, az azonban nem Harryt pusztítja el, hanem a testében élő lélekrésszel végez. Mivel ugyanis korábban Voldemort Harry vérét használta fel, hogy testet öltsön, Lily áldozata nemcsak Harry, hanem Voldemort saját vérében is továbbélt. E varázs következtében Harry nem hal meg, hanem egy köztes állapotba kerül, ahol választhat élet és halál között. A visszatérést választja, s a végső összecsapásban Voldemort még egyszer, utoljára megpróbálja megölni őt, azonban az átok ismét visszapattan, és – az immár horcruxok nélküli – Voldemort meghal.
A tizenkilenc évvel később játszódó epilógusból megtudjuk, hogy Harrynek Ginny Weasleytől három gyermeke született, és Ron is összeházasodott Hermionéval. Harry az egyik fiának az Albus Perselus nevet adta. Másik két gyermekük keresztneve: Lilly (Harry édesanyja után) és James (Harry édesapja után). Ronnak és Hermionénak is két gyermeke van: Hugo és Rose.
„ |
…a Roxfort két igazgatója után neveztelek el. Közülük az egyik mardekáros volt, és valószínűleg a legbátrabb ember, akit valaha ismertem. |
” |
– Harry Potter szavai kisebbik fiához [7] |
Rowling a hétkötetes sorozathoz három kiegészítő könyvecskét is írt. Mindhárom a „könyv a könyvben” műfaj képviselője, vagyis olyan könyvek, amelyekről a regényekben szó esik. E kiegészítő könyvek bevételét Rowling jótékony célra fordította.
A képzeletbeli könyv a Roxfort egyik tankönyve, szerzője Göthe Salmander. A könyv alfabetikus sorrendben mutatja be a legendás állatokat, mindegyiknél közölve az adott faj veszélyességi fokozatát. A valóságos könyv érdekessége, hogy egy ténylegesen használt iskolai könyv látszatát kelti: a legkülönbözőbb helyeken változatos kézírásos firkák tarkítják, kezdve azzal, hogy „Harry Potter tulajdona”, egészen Harry és Ron óra alatti akasztófázásának nyomaiig.
A képzeletbeli könyvet Tudor Hushpush, elismert kviddics-kutató írta. A könyv felöleli a kviddics teljes történetét, a legelső seprűnyélen alapuló játékoktól kezdve. Madam Cvikker, a Roxfort könyvtárosnője szerint a könyvet a diákok napi rendszerességgel „mancsolják, nyálazzák, és minden módon bántalmazzák”, ami azonban Dumbledore szerint egy könyv számára az elismertség legnagyobb jele. A valóságos könyv látszólag a roxfortos könyvtári példány hasonmása, az elején – kézírással – a könyvet kikölcsönző diákok nevének hosszú listájával.
A képzeletbeli könyv egy rúnákkal írott mesegyűjtemény, amelyet Dumbledore a végrendeletében Hermionéra hagy. Az ifjú varázslók és boszorkányok e kötet meséin nőnek fel. A gyűjtemény egyik eleme, A három testvér meséje számol be a Halál ereklyéiről, s így a hetedik kötet eseményeiben fontos szerepet játszik.
„ |
– Mit csinál voltaképpen a Mágiaügyi Minisztérium? – Az ő dolguk titokban tartani a muglik előtt, hogy ma is élnek boszorkák és varázslók szerte az országban. Ez a legfontosabb feladatuk. |
” |
|
„ |
Varázstalan embertársaink (közismert nevükön a muglik) a középkorban roppantul féltek a mágiától, viszont meglehetősen nehezen ismerték fel azt. Azon ritka alkalmakkor, amikor sikerült elfogniuk egy-egy igazi boszorkányt vagy varázslót, az illetőt abban a hiszemben égették el a máglyán, hogy ily módon az ő életét is kiolthatják. Az elítélt boszorkány vagy varázsló ilyenkor rendszerint elvégzett egy egyszerű hőhűtő bűbájt, majd jajveszékelve gyötrelmet színlelt, pedig csupán kellemes csiklandozást érzett. Vadóc Wendelin például annyira élvezte a „máglyahalált”, hogy különböző álöltözetekben összesen negyvenhétszer adta magát muglikézre. |
” |
– Bathilda Bircsók: A mágia története [9] |
A Harry Potter-sorozat különlegessége, hogy – szemben a fantasy-irodalom általános jellemzőjével – nem más térben és/vagy más időben játszódik, hanem az olvasó saját világában, nevezetesen – nagyrészt – a 20. század végi Nagy-Britanniában. A történet arra a két egyszerű alapkoncepcióra épül, hogy egyrészt varázslat létezik, másrészt a varázslók világa láthatatlan az ún. muglik, vagyis a varázserővel nem bíró emberek számára. E koncepció szerint az emberiség történetében kezdettől fogva léteztek mágikus képességű emberek. A sorozat a világirodalomból és -történelemből ismert varázslók és alkimisták (például Kirké, Merlin, Paracelsus, Nicolas Flamel stb.) nevére rendre úgy hivatkozik, hogy ezek egyrészt valóban mind létező emberek voltak, másrészt ténylegesen varázserővel bírtak.
A történelem e narratívája szerint a varázslók és a muglik az idők során mindinkább elidegenedtek egymástól, olyannyira, hogy 1689-ben aztán aláírták a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvényt, amely megtiltja a varázslók és boszorkányok számára, hogy muglik szeme láttára varázsoljanak. A 18. századra a varázsvilágot teljesen sikerült elrejteni a muglik elől. „Ettől kezdve a muglik lassan elfelejtik a mágia létezését és áttérnek a technikai civilizáció útjára. A két világ teljesen különválik egymástól.”[10]
Varázslók és boszorkányok: a vértisztaság kérdése A Harry Potter-sorozat koncepciója szerint a varázserő öröklődik, azonban (ismeretlen okból) megtörténhet, hogy egy – vagy akár sok – generáción keresztül lappang. Ebből következik, hogy varázslóknak is születhetnek mágiamentes gyermekeik, illetve de facto muglicsaládban is születhet varázsló. A varázsvilágban így döntő fontosságú – és a történet előrehaladtával mind fontosabb – két kérdés:
A „varázsló” szó többnyire egyszerűen a férfi/fiú, a „boszorkány” pedig a nő/lány szinonimája. Utóbbi szónak nincs negatív konnotációja. A rokonértelmű szavak (például „mágus”, „banya”, „boszorkánymester”) használata nem utal egyértelmű fogalmi megkülönböztetésre, mindössze stilisztikai eszköznek tekinthető.
A mágikus képesség birtoklása tekintetében egy adott ember egyszerűen vagy varázsló/boszorkány, vagy mugli. A származás kérdése bonyolultabb. Az ősi varázslócsaládok tagjaira egyesek az aranyvérű jelzőt használják, az ún. mugliivadék varázslókat/boszorkányokat pedig a becsmérlő sárvérű melléknévvel illetik. Akinek az egyik szülője mugli, az félvérnek minősül, a varázslócsaládban született mágiamentes ember pedig kvibli.
A vértisztaság kérdése egyértelműen a rasszizmus allegóriájának tekinthető. (Erre vonatkozóan lásd alább az Antirasszizmus c. részt.)
A varázsvilágban – tehát a muglik számára láthatatlanul – számos varázslény létezik; ezek nagy része ismerős lehet az olvasó számára a mesékből és mitológiákból. Rowling e tekintetben meglehetősen szabadon bánt a forrásokkal: a mágikus lényeket hol az általában ismert karakterükkel emelte be a folklórból saját világába, hol csupán a nevüket kölcsönözte, de új tulajdonságokkal ruházta fel őket. A sárkányok például, mint általában, Rowlingnál is nagy testű, tüzet okádó, kincsüket féltő hüllők, a kentaurokat azonban jövendőmondásra specializálódott, meglehetősen gőgös fantasztaként mutatja be. A történetben szerepelnek még többek között házimanók, vámpírok, koboldok, óriások, sellők, törpék, kentaurok, trollok; egyesek csak epizódszereplők, mások a cselekmény szempontjából döntő fontosságúak.
A varázslények között számos olyan akad, amely teljes mértékben Rowling fantáziájának terméke. Ilyen például a sündisznóra hasonlító acsarka, az orrontó furkász, vagy épp a történetben is titokzatos morzsás szarvú szapirtyó, amelyről – a szereplőkhöz hasonlóan – az olvasó végig nem tudja bizonyosan, hogy létezik-e vagy sem.
A történetben visszatérő motívum a varázslók és egyéb varázslények egymáshoz való viszonya. A varázslók általában felsőbbrendűnek tartják magukat a többi fajhoz képest, és ez az intelligens fajok esetében komoly problémát jelent. A kentaurok és a sellők például kifejezetten rossz néven veszik, amikor félembernek (pláne félállatnak) titulálják őket. A nem-varázsló mágikus lények (például házimanók és koboldok) pálcahasználati jogát tiltja a varázslótörvény. Ez a történelem során – a koboldok esetében – nem egyszer véres összeütközésekhez vezetett, s az ősi rossz viszony a történet menetére is hatással van. A házimanók valójában a varázslók rabszolgái. A felszabadításuk kérdése jó ideig poénszámba megy az olvasó számára, azonban a történet előrehaladtával komoly jelentősége lesz annak, hogy a varázslók mennyire veszik „emberszámba” házimanóikat.
Kiegészítés: A varázsolni képes teremtmények nem mindegyike él távoli erdőkben, elhagyatott barlangban vagy a mágikus világban. A vérfarkasok, de főként a vámpírok gyakran a muglik közvetlen környezetében élnek.
A könyvekben számos varázsigével találkozunk. Fajtájukat tekintve a leggyakoribb közülük az átok, a bűbáj, a rontás és az ártás, de ezek nem mindig különülnek el élesen egymástól. Az átkok közül hármat főbenjáró átoknak neveznek.
A varázsigéket általában olyan dolgokra használják, amikre a muglik modern technológiája nem képes. A varázsige megfelelően hangsúlyosan való kimondása mellett megfelelő pálcamozdulatra és koncentrációra van szükség, de az elég gyakorlattal és nagy varázserővel rendelkező embereknek sem pálca sem varázsige nem kell a varázslat elvégzéséhez.
A Harry Potter-sorozat varázsigéit J. K. Rowling a latin nyelvet gyakran komikus módon kicsavarva alkotta meg. A magyar fordításban Tóth Tamás Boldizsár egyes varázsigéket megtartott eredeti formájukban, mások helyett azonban részben vagy teljesen újakat alkotott. Előbbire példa a Stupefy→Stupor (kábító átok), utóbbira az Expelliarmus!→Capitulatus! (lefegyverző bűbáj).
A 9 és ¾. vágány
A varázsvilág szervezése számos intézményt életre hívott. Ezek közül a hierarchia szempontjából legfontosabb a Mágiaügyi Minisztérium, amelynek számos osztálya, főosztálya és alosztálya a komikum kiapadhatatlan forrását – valamint a bürokrácia és a korrupció elítélése lehetőségének gazdag tárházát – kínálja Rowling számára.
A történet szempontjából azonban a legfontosabb intézmény a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola. A Roxfortot a 10. század végén alapította a kor négy legnagyobb mágusa: Griffendél Godrik, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár.[11] Ahogy az angol nyelvű országok sok iskolája, a Roxfort is úgynevezett házrendszerben működik. A Roxfort minden tanulója tagja a négy iskolai ház valamelyikének, amelyek az őket alapító boszorkányról vagy varázslóról vannak elnevezve (Griffendél, Hugrabug, Hollóhát és Mardekár). Mivel a tanulók jóformán teljes idejüket az azonos házban lévő diákokkal töltik, ez a rendszer meghatározó része a roxforti mindennapoknak. A házak rivalizálása fontos eleme a történetnek.
További intézmények és helyszínek:
A történet tényleges cselekményének legkorábbi időpontját a 2. kötetben említik: ez a Roxfort alapítása a 10. században. A legkésőbbi esemény időpontja (a 7. kötet epilógusában leírtak) 2017. szeptember 1. A kötetekben elbeszélt események főideje azonban 1991 júliusa (ekkor tudja meg Harry, hogy varázsló) és 1998. május 2. (a Harry és Voldemort közötti küzdelem vége) közé esik.
Bővebben: Harry Potter (szereplő) |
A sorozat cím-, egyszersmind főszereplője. Félvér varázsló, mert bár apja, James ősi varázslócsalád sarja, anyja, Lily muglicsaládból született. Egyéves korában elveszti szüleit, ettől kezdve anyai nagynénje és szélsőségesen mágiaellenes családja neveli. Tizenegy éves korában megtudja, hogy varázsló. A Roxfortba kerül, azon belül pedig a Griffendél házba – ahová általában a bátor szívűek. Fokozatosan ismerkedik meg a varázsvilággal, újra meg újra szembekerül szülei gyilkosával, Voldemorttal, aki csecsemőkorában őt is meg akarta ölni. Végig tehertétel számára közismertsége: sokáig „a kis túlélő”-nek nevezik, idővel pedig mint „a Kiválasztott”-at emlegetik, mert tőle várják, hogy a varázsvilágot egyszer s mindenkorra megszabadítsa Voldemort rémuralmától. Pedig voltaképpen meglehetősen átlagos fiú: sovány, szemüveges, a tanulással hadilábon áll. Azonban vitathatatlanul hű barát, képes különbséget tenni jó és rossz között és – minden szenvedése dacára – tud szeretni. Ez utóbbi tulajdonsága a legerősebb fegyvere a Voldemort elleni küzdelemben.
Bővebben: Ron Weasley |
Harry legjobb barátja, az aranyvérű, ámde szegény Weasley család hatodik gyermeke. Apja minisztériumi hivatalnok, anyja háztartásbeli. Vörös hajú (mint családjában mindenki), langaléta, szeplős fiú. Nem túl jó tanuló. Egész élete bátyjai árnyékában telik, akik között akad iskolaelső, legendás hírű kviddicsjátékos, diákprefektus – és nem mellesleg Fred és George, a hóhányó (ám osztatlan népszerűségnek örvendő) ikerpár. Ron elsődleges életcélja, hogy kitörjön a középszerűségből, és végre önmagáért ismerjék és szeressék. E célját nem könnyíti meg, hogy állandóan a híres Harry Potter társaságában mutatkozik, s a rivalizálás időnként beárnyékolja barátságukat.
78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 42
Tegnapi: 2
Heti: 51
Havi: 199
Össz.: 116 685
Látogatottság növelés