Becsuktam a szemem, megszédült a fejem, amit mondtál elhittem neked...
Lassan sorvadok, lassan hamvadok el nélküled, nélküled. Te vagy az ok, amitől boldog vagyok, de most nem látok és nem hallok... A szobámban fekszem, épp beléd betegszem. Csak dúdolok egész nap, a szomszédaim anyáznak. Problémás vagyok, biztos ezért nem akarod hozzám kötni az életed... Túl jó drog a szerelmed.
...Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát, olyan a szerelem: zakatol a szíved, és fejtetőre áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt elesel...
Dőlj hátra lassan. Engedj közel. Ne kérdezz a holnapról. Nem érdekel.
Akármilyen erős érzések is vannak a szívedben, ha nem osztod meg őket a másikkal, akkor teljesen értelmetlenek.