Яέқα σℓ∂αℓα*-*.:))^♥

Az ember összeragasztja, ami eltörött, de mindig tudni fogja, hol vannak a törésvonalak.

Nézz csak nyugodtan körbe, a helyedben fájna belenéznem a tükörbe.

Felemelsz, aztán a földhöz vágsz.. sohasem vagyok biztos az érzéseimben, mikor velem vagy. Őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért, hisz te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. és ez olyan, mintha törött üvegen járnék: tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle

Ezerszer képzeltelek el és ez rontott el mindent.

Ma fordított nap van, ma szeretlek még egyszer. Ma az sem baj, ha átvérzik szívemen a kötszer.

Csak bámultam rá, ahogy feküdt ott, és annak ellenére, hogy tudtam, milyen régóta és mennyire szeretem, és hogyan zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam, és hogyan vette el tőlem az egészet anélkül, hogy bármi beleszólást engedett volna a dologba - ennek ellenére, és tudván, mennyire nemtörődöm módon bánt velünk és az életünkkel -, amikor fel kellett volna háborodnom, és dühösnek kellett volna lennem, nem láttam mást, mint hogy ott fekszik, és halkan lélegzik.”

Utáltam és szerettem, az lett megírva, hogy elvesszen. Ez a szív ott a porban az egyetlen, láttam magamat a szemedben.

Nem tudom mi ez, kavarognak az érzések. Szeretlek,de közben már gyűlöllek.

Szerintem félelmetes, mármint ez a bizonytalanság, mikor nem tudod, hogy mi van és mikor már a szemedet szúrja ki, félelmetes...

Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.

Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid vagy az ellenállhatatlan mosolyod - mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Ha most rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz - éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem - szerelmes leszek.

Behunytam a szemem, megbíztam benned. Lehunytam és te otthagytál engem...

Szeretem a nézését, ahogy megpuszil és átölel. Ha csak egy ártatlan puszi vagy ölelés, de akkor is szeretem. Ha Ő nem szeret, én akkor is. Nem azt mondom, hogy ugyanúgy, mint régen. De szeretem és soha nem fogom elfelejteni!

A legundorítóbb emberi tulajdonság a kétszínűség. Mikor egy emberben, akit nem csak ismerősödnek barátodnak is mondasz, feltétel nélkül megbízol benne, kiadod neki magad...És ez az ember aljas és gerinctelen módon ott szúr hátba, ahol neked a legjobban fáj...Ez az életben a legnagyobb csalódás...

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat